Az vagyok, aki az élet vízesésének bömbölése közepette minden órában elvesztem majd visszanyerem lelkem egy-egy részét és, miközben belevetem magam a korszellembe, a művészetbe és a bohém életbe, kezem és szívem egyaránt vérzik.

Hobbijaim közé tartozik a kávézás, olvasás, írás, dohányzás, borozás, szeretkezés és a hallgatás. A magam részéről, ha költészetről van szó, elutasítok minden módszert, modort vagy modellt, erőszakolt tanítást és kánont. Minden szabály,  kötöttség tirannikus uralma csak leláncolva tartja az alkotói szellemet. Ezen felfogásom miatt a többi művész társaságában úgy érzem magam néha, mint fenyvesben az egy szem tölgy. Ars poeticám? Ennyi szabálytalanság mellett hogy is lehetne?