Nagyokat pislog az esti cigaretta végén a parázs,
Lassan álomba csusszan az őt ölelő papír varázs,
S az életét kiöntő, száradó, hamvadt dohány.
A gondolatok álomvilág-síkra terelődnek lassan,
A bárányfelhők paplan alá ugró embereket számlálgatnak,

Ablakok mögött kihunyó lámpafények is kialszanak.

 

Szemhéjak, mint mesekönyvek becsukódnak,
Gyerekek jó éjt-puszit adnak édesanyjuknak,
Villanykörték, mint hálózsákba, menetükbe csavarodnak.

 

Összebújnak fészkükben a szerelmesek,
Elmélyültek néhol az esti beszélgetések,
S vannak, kik gyengéden szeretkeznek.
Két "szeretlek" közt összebújva kapnak szárnyra,
Röpködnek a lilás levendula felhő illatában,
A virágillat álmosan csoszog vissza a szirmokba.

 

Álomcseppek csorognak végig a testeken,
A cigaretta végül egy utolsót szisszen,
A Világ engedi, hogy az este az álmok közé ejtse.