A ködkígyó tekergett a hegy alján,

A Nap is már hajóra szállt,

De még dús sugarai közt

Balettoztak a felhők.

 

Ott csillantam én át papíron,

Levettem átázott kabátom,

Pipára gyújtottam megint,

Hamarosan vendég érkezik.

 

Odakinn az Idő szaladt,

Behívtam, de sokáig nem maradt.

Nálam hagyta kalapját,

Kinn hallottam a kattogást.

 

Igaznak vélt hazugságok eltűntek a mából,Hiába tekintesz hátra, az Idő vissza már nem számol.