Nem akarok Istent, hogy a sebek mögé bújjak amit hagyok keresem önmagam s vagyok aki vagyok
Hipokriták templomból ki és be miliárdos birodalomban Jézus védjegye
Nem ismerek senkit és nem tudom érdemes-e.
Nem akarok egy lányt, hogy a bajok mögé bújjak amit hoztam csak jól akarok vele bánni akkor is ha úgy rosszabb.
Románcból ki és be emlékek szerteszét tépve de mégis ha rámnéz a múlt vagyok megértve
Nem bántok senkit és nem úszom meg élve.
Nem akarom azt csinálni amit örökre keresem nem akarom újonnan adjátok nekem nyersen nem akarok múltidő lenni de a jelen se kell nekem nem akarom újonnan adjátok nekem nyersen
úgy is ha törékeny és úgy is ha csak üres szavak foglak ahogy a Világ remeg ketten leszünk madarak
talán a többiek is belegebednek mert valami mindig szúr és ha mindenki őrült akkor tényleg nincs semmi új.
Nem ismerek senkit és nem tudom érdemes-e Visszatérek az árvízhez az idő engem nyeljen el
Kevesebbek vagyunk mint lélegzetnyi
Szívj be mélyen aztán engedj ki
nem az hogy mit nem lehet
Hanem amit nem vagy hajlandó érteni
Szóval nem akarok Túlvilágot megelégszem egyel is
csak porrá akarok válni de beérem egy fával is.
Nem tudom hogy én vagyok itt velük vagy hogy ők vannak-e itt velem
de a nap végére úgyis mindegy egyikben sincs értelem
elmém mint a felszántott Hold
de ez az én kis Poklom ez a kedvenc drogom.
De függök attól az egyedi ízvilágú csendtől
kínoz mikor sötét van ölel mikor nappal
szabad akarok lenni s érezni tudok ettől
bejárnám a fél Világot mezítelen talppal.
Hívd győzelemnek ha a múltadnak van egyedi tónusa
a jövőben király leszel kinek szintén lesz trónusa.
Próbáljuk kerülni egymás szemét
így kerüljük önmagunk személyét.
Nem akarom.
Bábics László
2014. 02. 10.
