Két kapitány

Bábics László

2014. 06. 06.

(Válasz Perger Áronnak)

Ismerős arc, ismerős zászló,
Együtt indultunk, szétváltunk százszor.
Ő jobbra siklott én balra,
Új világba futott én zátonyra.

Térképén ezernyi X,
Mindig tudta mi hová visz,
Erős keze a kormányt fogta,
El se engedte, vitorlája bontva.

Térképem maga az X,
Nem érdekel mi hova visz,
Gyönge kezemmel hajóm falát ütöttem,
Léket fúrtam a fenéken dühödten.

Néha hírt kapok felőle, későn persze,
Hallom kikötött, tőlem nem messze.
Irányba állok, de ő már persze
Új vizeken utazik tőlem messze.

Ha újra találkoznánk, tán meg se ismerne,
Látna engem hajómból vizet merve,
Vödörrel jönne, segítene,
De a jó kapitány hajójával süllyed el.