Asztal alatt

hatalmas aranyhal

alantas faarccal

ajkamba mar.

 

Lőn Ő, örök öröm.

öklömön őrzöm Őt,

törött körmöm fölött

köszöntöm Őt.

 

SZerelem-kereveten esztelen fetrengek,

nedves szennyesemet teregetem,

eremet emeleten nyesegetem,

elvesztett fejemet keresem.

 

Itt sikít ki sírt,

s kisírt szív itt is írt,

sírt vitt, s int:

"hisz itt sincs mit hinni!"

 

Kóbor szóból osztok,

óvom ólom nyomor szobrom,

s komor korom mosom,

poros korsómból bort szórok.