Estefele, mikor a csend már hallható,
A távolban feltűnik egy ismerős hajó.
Szakadt a horgonykötél, szétzúzva a kormány,
Valaki mélázva ül a kosarán.
Szájában cigaretta éppen most gyújtja,
ölében boroskancsó, dugója kihúzva.

 

Szembeszéllel jön, másmerre visz útja,
Melléje húzódom néhány pillanatra.
A kapitány áthajol, a tárcáját nyújtja,
Rágyújt ő is, majd az öngyújtóját dobja.
Dohányzunk ketten.
Majd én is meghúzom a kancsót.

 

Reggel felébredek, már sok idő eltelt.
A kormánytalan hajó már régen elszelelt.
Térképemre nézek most már tétován.
Jó messze van tőlem a kijelölt útirány.
Egy cigaretta alatt átvágtunk száz viharon,
Megjártunk száz kikötőt az úton.
S míg úton voltunk a rakomány gyarapodott.