Láttam dolgokat, miket ti el se hinnétek:

Csatahajók az Orion öblében égtek.

Láttam sugarakat mik fényesebben a Napnál

világítottat a Tannhauser kapunál.

Minden elmék elveszik idővel,

Mint megannyi könnycsepp az esőben

 

Én ott voltam, én láttam, én tudom,

Vércseppek siklottak végig a hegedű húron.

Az égbéli orchestra tovább játszott a valóságon túlról,

A karmester legyintett s játszottak újból.

Újból csikorgott a vonó a húron,

Mint fékező vonat egy pokolbéli vasúton.

 

Láttam dolgokat, miket ti el se hinnétek:

Világok ütköztek, vakítottak a fények,

Hidak miket együtt emeltünk omlottak össze alattunk,

Magunk mögött mindent felégettünk. Mi így haladtunk.

 

Meguntam, hogy felnézek az égre és önmagam látom,

Unom, hgy ezt az utat újra és újra végigjárom.

Idővel elmúlik majd minden, ezek is csak emlékek,

 

Láttam dolgokat, miket ti el se hinnétek.