Ez a pad a parkban mentőcsónak,

S a többi a nagy sötét-fehér tenger,

Addig fog ott feküdni,

Míg meg nem találja valaki.

 

És most már nincs, mire kívánni tudna,

Csak a megannyi zöld-piros fénycsóva,

A város ezernyi elhaladó autója,

Ez biztosan karácsony éjszaka.

 

A felsorakozott villanyoszlopok,

Fénybe folytott csillagok.

 

Az időben eltűntek, ezüst ködbe veszettek

Hideg aszfalton görnyednek,

Egyszer tán hazatérnek,

Ők is örülhetnek az ünnepeknek,

S tán soha már nem dideregnek.