A furcsa nap után következhetett az unalmas napok áradata…

        A megváltozott világ dolgaival ismerkedve töltöttem az időmet, amíg arra vártam, hogy Szilvi megtalálja az apámat. Nagyon lassan telt el minden egyes óra, de ő csak a monitort bámulta, még enni se jött el velem… Aztán eszembe jutott, hogy miről beszéltek azzal az ismerőssel.

        - Hol tűnt fel az éjvándor horda?

        Ennek hallatára egyből megálltak a kezei és odafordult hozzám.

        - Hallottad?

        Nem reagáltam rá semmit, de nem is kellett, hiszen elárulta magát és szerintem abban a pillanatban tűnt fel ez neki is.

        - Havasföld déli határánál látták őket utoljára. Tudsz valamit róluk?

        - Csak annyit, amennyit Hans egyik könyvében olvastam, inkább mesélj, te mit tudsz róluk!

        Kis tétovázás után talán feladta a titkolózást és nekikezdett…

        „Abban a korban, mikor még az emberek törzseket alkottak, feltűntek az első vámpírurak és felsőbbrendűségüket hirdetve urakká váltak. Akkoriban viszont nem csak ők tűntek fel hirtelen, hanem a mágiát használó emberek, köztük is a Horda névre hallgató boszorkánycsapat, akiket a mágia apjainak és anyjainak tartanak. A száz vámpírúr és az akkor még Horda névre hallgató, az emberiség által megbízott boszorkány civakodott a halandók felett. A gigantikus csatározások során rengeteget pusztítottak, míg el nem jött az Onion-i csata… Ma ezt az egykor hatalmas mezőt Fekete-tengernek hívjuk. A történetek szerint itt vetette be az együttes erejét először a Horda, minek következtében hirtelen eltűntek. Ekkor váltak az éjvándor hordává, egy fogalommá, ami minden vámpírúr rémálma. Nappal megszűnnek létezni, éjszakánként viszont járják a bolygót, hogy végezzenek a vénkorú vámpírokkal. Ez győzte meg a vámpírokat, hogy jobban teszik, ha az emberek mellett és nem felett töltik életüket.”

Ez kissé más, mint amit olvastam…

        - A fehérek tizedelték a vámpírurakat egy időben, igaz? Mennyien maradtak?

        A meséjén még el sem gondolkodtam rendesen, egyből az ugrott be, hogy bajban leszünk, ha az éjvándor horda megtámadja a Hanshoz hasonlókat. Tényleg! Csak most eset le… Az apám egyike a vámpíruraknak.

        - Figyelsz, Ad?

        - Mit is mondtál?

        - Azt magyarázom, hogy túl kevesen vannak, összesen kilencről tudok.

        Belegondolva Szilvi volger.

        - Túl kevesen? Nem kellene örülnöd, hogy csak kilencen vannak, az ellenségeidről van szó.

        Nagyot sóhajtott.

        - Ad, te mindig ennyire sötét voltál?

        Csak értetlenül tudtam rá nézni, nem értettem, mit akar ezzel mondani. Szinte biztosan nem azt, hogy nem lát engem rendesen ebben a sötétben.

        - A volgereknek tényleg okoznak kellemetlen perceket a Hanshoz hasonlók, de még mindig jobb őket megtartani, mint az éjvándor horda pusztítását nézni.

Yuu Solk

előző rész                                                                         következő rész