- Megérkeztünk.

        A sofőr halk hangja hallatszott hátra, mire Szilvi visszatette azt a valamit az ülésbe, aztán kiszállt.

        Egy nagy épület belső udvarában álltunk meg, ami abban az időben épülhetett, mikor a dagadékkal találkoztam, mostanra pedig egy omladozó, megviselt hely. A beton résein növények törtek fel, a vakolat fele lehullott, a falak repedezettek és mindent áthat a halványan érezhető bűz, a penész szaga. Belépve viszont valami egészen mást tapasztaltam, minden fehér volt és ismeretlen. Egy nő állt egy pult mögött, számomra furcsa ruházatban, a folyosó mentén trópusi növények álltak, a mennyezetet oszlopok tartották, az ajtók pedig nem is hasonlítottak az általam ismert ajtókra.

        - Hol vagyunk?

        Biztos voltam benne, hogy magától is elmondaná nekem, de a biztonság kedvéért megkérdeztem.

        - Egy ismerősömhöz jöttünk.

        A hangsúlyából ítélve többet nem is akart velem közölni. Ez az új Szilvi nagyon nem szimpatikus…

        Beértünk egy szobába ahol minden úszott a vörösben, és a félmeztelen lányokban.

        - Ezek örömlányok?

        - Ebben a korban kurvának hívják őket.

        Ekkor jött elő egy függöny mögül Szilvi ismerőse. Nagydarab, öltönyös fiatalember, akiről ránézésre meg lehetett mondani, hogy bűzlik a pénztől és a hatalomtól.

        - Te lennél Adalhard Walz? Kérlek, fogyassz kedvedre!

        Ekkor arra a seregnyi finomnak tűnő lányra mutatott ujjaival én pedig nem utasítottam vissza az ételt. Rárontottam az elém tálalt finomságokra, de ők csak nevettek a dolgon, még akkor is, mikor enni kezdtem belőlük. Miután könnyedén megszabadultam a kevéske ruhájuktól, közösülés közben a nyakukra tapadva ettem belőlük, de nem szívtam szárazra egyet sem. Úgy kóstolgattam egymás után a fehérnépet, mint valami nagyúr az egzotikus ételeket, miközben pedig fél füllel hallgatóztam. Az élvezet teljesen ellepte a testem, mikor az egyikbe behelyeztem férfiasságom és megharaptam, a többi is rám jött és simogatni kezdett, akik pedig nem velem, azok egymással foglalkoztak. Jó örömlány módjára még a fájdalmat is élvezte az alattam lévő, és minden egyes korty vérre hallatott egy kéjes sikolyt. Mikor végeztem az elsővel, szinte verekedni kezdtek értem a többiek, de nem vesztettem szem elől a másik kettőt sem. Talán úgy gondolták, ha megetetnek, majd nem hallom, amit beszélnek, de talán visszafelé sült el a dolog. Igaz, a lányok elég jó elterelésnek bizonyultak, hiszen profi kurvákról van szó, mégis kihallottam a fontosabb dolgokat, és főleg ez a részlet keltette fel az érdeklődésemet: Kapcsolatba kell lépnünk valakivel, megjelent az éjvándor horda, az országhatárnál.

Szilvi hangja teljesen komoly volt, mikor ezt kimondta, mégsem tudtam hinni a fülemnek.

        Még régebben ugyanis, olvastam Hans egyik könyvében az éjvándor horda elnevezésű jelenségről. Ez egy csapat varázsló, akik még a vámpírok hajnalán éltek, mégis túlszárnyalták őseimet, pedig akkoriban az ember még törzsekben élt. Az éjvándor horda egy férfiakból álló csapat, mi nappal nem létezik, éjszaka viszont járja a sötétet és elhozza a káosz időszakát. Még a puszta jelenlétük is háborúba és vérengzésbe taszíthatja a világunkat. A könyv szerint ők a mágia megteremtői, akik az első vámpírurak ellen lázadtak fel. Mivel a vámpírurak halhatatlanok így természetesen nem tudták legyőzni őket, de az éjvándor horda sem veszített, ehelyett egy varázslat következtében nappal eltűnik létezésük, de koronként feltűnnek, hogy az éjszakát járva beteljesítsék küldetésüket. A vámpírurak létszáma aztán megcsappant szépen lassan a fehéreknek köszönhetően, de még mindig van belőlük pár.

        Mikor a gondolataimból feleszmélve újra a beszélgetésre figyeltem ezt hallottam Szilvi szájából: Meg kel találnunk Hanst, hogy összehívja a fiait.

Yuu Solk

előző rész                                                       következő rész