Míg a lány aludt én körbejártam egy kicsit, aztán rájöttem, hogy ez a hely legfeljebb ideiglenes fedezéket nyújt nekünk, mert az egyetlen kijáraton kinézve fáklyák és tábortűz fényét láttam. A hallásom nem volt az igazi valamiért, ezért csak halkan hallottam eleinte, ahogy emberek beszélnek valamiről, mikor pedig kezdett visszatérni a hallásom, Szilvi ébredésére lettem figyelmes. Odasiettem hozzá, de láttam az arcán a meglepettséget, ő sem értette.

        -Ad, itt vagy?

        Megfogtam a kezét, mert arra gondoltam ebből megérti, de inkább csak megijedt, ezért kénytelen voltam megszólalni. A kint tanyázók valószínűleg a szekta tagjai, és ha megtudják, hogy felébredtünk, be fognak jönni.

        -Én vagyok, ne félj!

        -Akkor ne ijesztgess!

        Csendre intettem, az arcán pedig látszott, hogy tudatosult benne a helyzet. Halkan, suttogva folytattuk tovább, mert ugyan ezek egyszerű emberek, mégis valahogy képesek voltak elfogni minket.

        -Te tudod mi történt?

        Kicsit meglepődve nézett rám.

        -Nem emlékszel?

        Azután, hogy elborult az agyam és a dühömtől már nem láttam rendesen, nem emlékszem semmire.

        -Kijöttél a házból, teljesen véresen, és mosolyogva rátámadtál azokra, akik engem próbáltak elhurcolni, aztán többre nem emlékszem, mert elájultam.

        Nem tudtam mit is reagáljak ere, inkább hallgattam és azon tűnődtem, vajon hogyan fogunk megszökni innét. Azt sem tudom, hogyan sikerült elfogniuk, minket, ezért is lesz ez problémás. Ráadásul az éjszaka ellenére sem alszik mindenki. Gondolom csak az alkalomra várnak, mikor jövünk ki és már csinálnak is valamit. Talán ebben a barlangban ölik meg a vámpírokat, bár ahhoz tudniuk kellene a nevemet is. Remélem nem adta ki senki, mert rajtam kívül azok a krónikások is tudják, akik ott voltak akkor. Mit is mondott Hans, hogyan ölnek? Pont ilyenkor nem jut eszembe az ilyen…

        -Kik vannak kint?

        Ilyen távolságról én már nem hallottam őket.

        -A szektások lehetnek. Hans mesélt róluk egyszer, Fehérek-nek hívják őket.

        -A Fehérek?

        -Ismered őket?

        Először meglepett, hogy tud róluk, de észbe kaptam, hogy mi is ő.

        -Ismerem. Hírhedt Volger gyilkosok.

        -Hans azt mondta Vámpírokra vadásznak…

        -Nem csak Vámpírra, ránk is, mindenre, ami nem ember.

        Egyre jobb hírek… Már nem csak magam miatt kell aggódnom, Szilvi élete is veszélyben van, vagy…

        -Meg tudod csinálni azt a sugarat, amit a múltkor a támadónk ellen vetettél be?

        Arra gondoltam, esetleg azzal a támadással képes lenne elijeszteni őket. Gondolom, hogy ellenünk nem úgy készültek fel, mint a veszélyes ellenfelek ellen.

        -Nem.

        Talán egy kicsit szégyellte magát, mert lehajtotta közben a fejét.

        -Miért nem?

        -Mert nem így működik. Újra kell töltenem a tárolómat, hogy megint lőni tudjak.

        -Tároló?

        Nem sokat tudok a Volgerekről.

        -Van a testemben egy szerv, ami a kiszívott vért energiává alakítja és amíg nem használom, ott tárolódik el, de ennek újra kell töltenie, különben nagyon gyenge lesz a lövés, vagy meg sem történik.

        -Mennyire vagy feltöltve?

        Talán egy kis lövés is megteszi, hiszen nem ölni kellene vele. Ha megijednek, az is jó…

        -Semennyire, még nem ettem, mióta használtam!

        Ezt pedig meghallhatták, mert egy fáklya fénye közeledett.

Yuu Solk

előző rész                                                                         következő rész