I'm a title. Click here to edit me
I'm a paragraph. Click here to add your own text and edit me. It’s easy. Just click “Edit Text” or double click me to add your own content and make changes to the font. Feel free to drag and drop me anywhere you like on your page. I’m a great place for you to tell a story and let your users know a little more about you.
This is a great space to write long text about your company and your services. You can use this space to go into a little more detail about your company. Talk about your team and what services you provide. Tell your visitors the story of how you came up with the idea for your business and what makes you different from your competitors. Make your company stand out and show your visitors who you are.
At Wix we’re passionate about making templates that allow you to build fabulous websites and it’s all thanks to the support and feedback from users like you! Keep up to date with New Releases and what’s Coming Soon in Wixellaneous in Support. Feel free to tell us what you think and give us feedback in the Wix Forum. If you’d like to benefit from a professional designer’s touch, head to the Wix Arena and connect with one of our Wix Pro designers. Or if you need more help you can simply type your questions into the Support Forum and get instant answers. To keep up to date with everything Wix, including tips and things we think are cool, just head to the Wix Blog!
Élet a halhatatlanság után
2014.05.25
Szívesen mentem volna megkeresni, de az ismeretlen vissza fog jönni, ha akar valamit, nekem pedig volna mit kérdeznem ettől a lánytól. Ezért megfordulva a tenyerébe könnyeket hullató Szilvire néztem. Úgy látszik olyat tett, amit nem akart, mert csak ült és bámulta a kezét, miközben sírt. Vártam kissé, de nem tudtam türtőztetni magam, itt volt az esély, hogy végre kihúzzam belőle, mi is ő, mert már biztos, nem ember.
-Szilvi… mi volt ez az előbb?
-Valaki meg akart támadni…
Érezni lehetett a hangján, hogy tudja már nincs esélye a hazugságokra, mégis próbálkozott, hiába árulta el minden egyes mozdulatával magát. Hiszen most is csak mereven bámult lefelé, rám se nézett.
-Azt én is láttam. Arra lennék kíváncsi, amit csináltál.
-Nem is csináltam semmit.
Talán megzavarodott, de mosoly ült ki az arcára, én pedig dühös lettem ettől. Ezért odaléptem és elkaptam a kezét, hogy megnézhessem magamnak. Az átok jelek pedig felvillantak ekkor, olyan fénnyel, mint valami gyertya. Ettől pedig mindketten megijedtünk és csak bámultunk egymásra miközben elhátráltam az ablakig, ő pedig az ölébe rántotta a kezét.
-Mondanom kell valamit…
Az este egyre nagyobb furcsaságai közepette úgy tűnik végre választ kapok a kérdésemre és megtudom, mi is ez a lány.
-Eddig nem mondtam el, mert azt hittem majd kidobtok a házatokból, de most már el kell mondanom. Én egy Volger vagyok.
A felismerés villámként hatolt a testembe. Ez megmagyaráz mindent, miért alszik annyit, miért kérdezte tőlem Hans, hogy melyik fajba tartozik, Ikluve miért bámult rá annyira és miért tud ennyit a világunkról. Szóval ő az ellenségem, vagy mégse? Ellentétes fajba tartozunk és ő ezt tudta is, mégsem akart megtámadni vagy ilyesmi, csak otthont szeretett volna. Nem is tudom, erre mit reagáljak…
-Kérlek, ne mondd el Hansnak!
Ne mondjam el? Szerintem ő végig tudott mindent, ezért sem aggódott annyira, mikor Ikluvéhoz mentünk, tudta, hogy meg tudja védeni magát a lány.
-Nem kell aggódnod, ő valószínűleg végig tudta ezt.
-Mi?
A szemei teljesen kikerekedtek, csodálkozva nézett rám.
-Akkor teljesen feleslegesen idegeskedtem?
Én csak hallgattam, még mindege nm tudtam mit reagáljak, végül is meg kellene támadnom, meg kellene ölnöm, de nem tudom megtenni, túlságosan is megszerettem, és egyébként is itt van ez a szerelmi átok… Ha akarnék, se tudnék megszabadulni tőle, mit tegyek?
-Mondj már valamit!
Továbbra sem jöttek szavak a számra, egyszerűen nem tudtam mit mondani, mit reagálni, annyira meg voltam zavarodva. Az egyetlen dolog, amit határozottan éreztem az a kíváncsiság, érdekelt minden vele kapcsolatos dolog, ezen kívül, viszont fogalmam sem volt mit kellene tennem. Se szeretni se utálni nem tudtam abban a pillanatban, de a tehetetlenségnél még az is jobb, ha csak kérdezgetem.
-Szóval Volger vagy.
Talán örült ennek, de még mindig a zavarodott, kétségbeesett arcot mutatta, mintha semmit se jelentett volna a kijelentésem, pedig megkapta, amit akart, mondtam valamit.
-Hogy csináltad ezt a sugarat az előbb?
Próbáltam valahogy megnyugtatni, de lehet nem ez volt a legjobb, amit mondhattam, viszont talán megtudom, hogyan csinálta, nagyon kíváncsi voltam.
Aztán egy szúró, fájdalmas érzés hasított belém, mikor pedig a fejemet odafordítottam és a kezemmel is odakaptam láttam az okát. Egy kard döfte át a mellkasom…
Yuu Solk
