Miután kicsivel jobban lettünk Hans úgy gondoltam, egy kis evésre meg kell állnunk. Nem szokott túl jószívű lenni, ha nincs belőle valami haszna, ezért kicsit meglepett az ötlete, de nem ellenkeztem. Természetesen meg kellett várni a sötétet, hogy egy szállóban elkaphassunk valakit. Furcsa dolog, de a tíz évemmel, még egyszer sem csináltam így.

        A vízparti kis házban rajtunk kívül egy házaspár és két fiatal tartózkodott a háziakon kívül. Egyetlen szobát kértünk hármunkra, mivel úgyis csak Szilvi fog aludni… Amint ezzel megvoltunk és a lányt lefektettük aludni, elmentem a házaspárhoz. A velem tartó mentorom nem tett ezúttal semmit, csak tanácsokat adott. Bár nem volt nagy kihívás rabul ejteni őket, a férfit megölni a nőt pedig szárazra szívni, mégis éreztem, lesznek még gondok ezzel. Aztán rájöttem mi a baj. Már szinte teljesen elfelejtettem mi jár a gyilkosságért, annyira hozzászoktam… El kellett tűntetni a hullákat, mert azonnal gyanúsak leszünk, ha ezt meglátja valaki is.

        -Most ezekkel mit csináljak?

        Néztem Hansra, pedig tudtam a választ. A folyó.

        -Hagyd itt őket.

        -Mi?

        -Majd hívom a takarítókat.

        Milyen régi emlékek rohantak meg. A takarítók, vonat, támadás, teljesen olyan, mint tíz éve, mikor még nevem sem volt.

        Szilvi alvási szokásaihoz igazodva indultunk el hajnaltájt és hagytuk hátra a maradékot. Hans elmagyarázta merre kell mennünk, míg ő elintézte a hullákat. Jobban belegondolva nem találkoztam még takarítókkal. Vajon milyenek lehetnek, ők emberek, vagy valami más? Végül is él pár faj a bolygón és akkor a különböző csoportosulásokat nem is számoltam. Tudtommal az ember a volger és a vámpír az értelmes létforma errefelé, de most itt ez az átok, amit elvileg egy boszorkánytól kaptam. Talán több uralkodó faj is van még? Hanst hiába kérdezném róla, egyébként sincs itt… Mondjuk ő is sokat tud a dolgokról, talán erről is van valami fogalma.

        -Szerinted hány értelmes faj van a Földön?

        -Amikről én tudok az a vámpír a volger és az ember.

        -És ezzel mi van?

        Rámutattam a kézfejem lévő jelre majd az övét is megnézte mire válaszolt.

        -Ez egy átok, egy boszorka műve. Ők is emberek, ha erre célzol?

        Még mindig kíváncsi vagyok, vajon ő mi lehet, ha egyáltalán ember. Túl furcsa az átlaghoz képest és sokat is tud a fajtánkról.

        Volt időm töprengeni, míg a megbeszélt épület előtt vártuk Hanst, de végül megint nem kérdeztem rá. Viszont a mentorom megjelenése után már esélyem sem volt erről beszélni, mert szinte azonnal a kastélyhoz értünk el. Már a találkozási pontnál is láttam azt a borzalmasan díszített óriási épületet a távolban. Közelebbről pedig még rosszabb volt a feketére festett kovácsoltvas díszítés és az ízléstelen kertberendezés, arról nem is beszélve, hogy a falakból kilátszott a tégla. Ennek ellenére valami borzalmas módon mégis összhang volt és sokadik ránézésre biztosan jobban tetszett volna, de így elsőre… Talán szeret az új regényekben szereplő kastélyokhoz hasonló helyen lakni, de Elderik stílusa nem nyerte el a tetszésemet. Mivel a testvérem, így ezt nem említem meg neki, de talán jobban kellene aggódnom Szilvi miatt. Ebédként feltálalni, nem lenne túl jó, már kezdem megszeretni. Ha meghalna, az biztosan problémákat jelentene, az átok miatt, talán örökké cipelhetném magammal a hulláját, az pedig nem túl vicces. 

Yuu Solk

előző rész                                                                   következő rész