Újabb éjszaka telt el hármasban, aztán még egy, majd így folytattuk és Szilvi folyamatosan eltűnt pár órára. Még mindig nem mondta ki konkrétan, hogy ember, bárhogy is kérdeztem, ezen kívül viszont nem volt vele gond. Egyre inkább kedvelem…

        -Adalhard, gó olóne! ituzveo ixégy ezeé miv. (Adalhard, készülj! Meghívást kaptunk.)

        Hans egy levelet lobogtatva kiabálta ezt nekem a lépcső aljáról. Az arcáról le lehetett olvasni, hogy hozzám hasonlóan neki sincs kedve elmenni. Ez csak azt jelentheti, hogy kötelességről van szó.

        -ituzveo? (Meghívást?)

        -lo zonolk, Elderik ixégy uzve it mivo. (A fiam, Elderik hívott meg minket.)

        Nem is tudtam, hogy van fia.

        -lo vámpírűih utol kivoju inda? (A vámpíroknak születhet gyermeke?)

        -tenikne voinű ratY-ű, iv gé lo zonolk ravY. (Érdekes kérdéseid vannak, te is a fiam vagy.)

        Szóval így értette…

        -Miről beszélgettek?

        A hátam mögött settenkedő kis alak kérdése volt ez, természetesen a kíváncsi kis Szilvia. Folyton velünk akar lenni, ha épp ébren van. Legtöbbször az én nyakamon lóg, mert Hans a nap nagy részébe általában eltűnik a házban…

        -Meghívott minket magához Hans fia.

        -Én is mehetek?

        Az olyan lenne, mintha ebéddel együtt látogatnánk oda…

        -Jöhetsz.

        Hans arcára kiült a mosoly, mikor ezt mondta, én pedig csak értetlenül álltam. Azt hiszi, hogy majd sértetlenül elvihetjük egy másik vámpírtól? Egy csábító nőről van szó, elég veszélyes az ilyen. Most jut eszembe! Az itteni cselédeket miért nem kívánom meg soha?

        Később erre magyarázatot is kaptam. Hans egyik szere a nőket kevésbé kívánatossá teszi számunkra. Ezt fogjuk használni majd a látogatás során is, ettől viszont nem vagyok nyugodtabb. Szerintem attól még könnyen lehet belőle éhségcsillapító, Elderiket sem ismerem, de miért is aggódom? Teljesen olyan vagyok, mint egy szerelmes… Az ember étel, nem táplálhatok érzelmeket iránta, le kell nyugodnom, nem lesz semmi gond, ha meg lesz, akkor így jártunk. Jól megkavarta a dolgokat ez a nőszemély… Rádöbbentett emberiségemre, még mindig halandóként viselkedem…

        Még szerencse, hogy Havasföld vasúthálózata ilyen jól kiépített, alig tart majd fél napig eljutni a testvéremhez. Furcsán hangzik, de el kell fogadnom, a vámpírok között ez így megy. Az utunk során azon gondolkodtam vajon hányan lehetünk, Hansnak menyi fia van. Persze megkérdezhetem volna, de túlságosan is idegesnek tűnt, inkább nem zaklattam ezzel. Talán nem szívesen beszél róla…

        A tíz évvel ezelőttiekhez hasonlóan most sem ment simán az út…

        A vonat úgy sikított akár egy ijedt nő, ahogy a fékei belemartak a fémkerekekbe és megálltunk. A szívem, ha mozgott volna biztosan hevesen vert volna, kezdtem rosszul érezni magam. Aztán pillanatokkal később egy férfi rángatta ki mellőlem Szilviát. Kicsit későn reagálva megragadtam a lány kezét Hans pedig a férfi elé ugrott.

        -Hová viszi a lányt?

        Talán a felszínen barátságosnak tűnt a mosollyal az arcán, de tudom milyen, ha a tulajdonáról van szó…

        -Arcátlan vámpír! Takarodj az utamból!

        A fenyegető suttogás hallatán elkerekedtek a szemeim, viszont nem volt elég időm meglepődni se ezen már jött is a következő sokkoló esemény…

        Hans egy olyan pofont kevert le az idegennek, hogy szétroncsolta a fejét. Az alsó állkapocs felett szinte a felismerhetetlenségig torzult az arc, az agya egy másik utas ölébe folyt le, a vér pedig csak úgy bugyogott fel, mint valami szökőkútból. A pánik azonnal kitört, de mi viszonylag nyugodtak maradtunk. Miután a férfi feje visszanyerte az eredeti formáját már jobban éreztem magam kicsivel, de akkor kezdtem el igazán pánikba esni. Talán egyetlen pillanat telt el, Hans az idegennel már el is tűnk, Szilviát egy letépett kar fogta, a rettegő utasok pedig özönlöttek ki a vonatból.

        A küzdelem elkezdődött, de Hans erejét látva az idegen gyorsan eltűnt és vége is lett, aztán a kézfejemen valami furcsát éreztem. Egy vörös jel villant fel rajta, ahogy Szilvién is. Még sosem láttam ilyet, mégis mi lehet? 

Yuu Solk

 

előző rész                                   következő rész