Az élvezettől a fellegekben jártam, de akkoriban még néha visszatért az emberségem, például akkor is, amikor ezt műveltem és feleszmélve megláttam a halott, vérben ázó nőt az ágyamon feküdni, akit rángatott az ideg, egyszerűen megrémültem. A szoba sarkába rúgtam magam, amitől a fal behorpadt és ijedt tekintettel bámultam rá, a szemem nem tudtam levenni a hulláról. A második eset volt, de csak akkor eszméltem rá, hogy gyilkossá lettem. Persze embert öltem már a háborúban előtte is, de sosem voltam ennyire közel hozzá, nem, főleg halott nőt nem fogtam még a kezeim közé. A zajra pedig megjelent Walter.

        - Valami gond van uram?Én persze meg se tudtam szólalni, úgy éreztem vétkeztem, de ez ostobaság. A keresztény isten haragjától tartottam, pedig ha létezne, nem hagyná az ilyen szörnyeket élni, mint amivé lettem.

        - Ne aggódjon, máris szólok a cselédeknek, majd ők eltakarítják. Ön pedig, kérem, fáradjon Hans úr szobájába addig.Nehezen, de aztán levettem a szemem arról a borzalomról és elsétáltam. Emlékszem mennyire remegtem akkor, szánalmas látvány lehettem. Az éjszaka egy szörnye, aki így visszaretten az ételtől…

        Aznap persze megkaptam a fejmosást a mentoromtól, de valamiért enyhébben, mint gondoltam. Hans egy igazán kedves alak, akkor sem dühből beszélt, hanem inkább aggódott. Na persze, nem miattam, hanem, mert ha megtalálnának minket, akkor költözni kellene és itt hagyni a számára annyira tetsző környéket. Ez a fajta álkedvesség volt a védjegye talán, de tudtam, hogy ő ezerszer durvább dolgokat művelt már, mint én ezzel az újszülött fejemmel akkor. Ezért, ugyan nem mondanám, hogy féltem, de aggodalommal töltött el a gondolat, mi lesz, ha alábbhagy a vendégszeretete.

        Alvás helyett a szellőzés mentes szobámban, a tömény vérszagban fetrengtem és elgondolkodtam. Aztán nem tartott sokáig ez a nagy emberi érzelmi hullám, következő éjjel ugyanúgy elmentem egy szórakozóhelyre és egy kis búfelejtőül kitűztem célnak két lányt. Az egyik egy fiatal, szórakozni igyekvő huszonéves, aki egy utcakölyök benyomását keltett a szakadt ruhájában és nagyon fiatalos arcával. Gyereknek nézett ki, ezért kidobták, én pedig elmentem felvidítani.

        Nem az urával érkezett, így gondoltam elég makacs lehet valami világi eszmével a fejében és mikor beszélgettem vele pár mondatot, rájöttem, hogy igazam volt. Egy modern nő… Majd bevetettem magam és elcsábítottam, bevittem egy szűk, sötét utcába, de valamiért elkezdtem játszani vele. Azzal hitegettem, hogy haza viszem, végül egy mező közepén kötöttünk ki és leültem a hideg fűbe. Akkor láttam a szemeiben, hogy teljesen a hatásom alatt áll már, hiába mindenféle modern felfogás, mégis csak nő. Nem volt kedvem sokat szórakozni vele, ezért kicsit túlzásba vittem. Letépte magáról a ruhákat, nem törődve semmivel és meztelenül egyből nekem esett, csókolt és próbált levetkőztetni, be lefogtam aztán átfordultunk, hogy alul legyen és miközben szexuális kielégülést nyertem a nyakából kezdtem inni. A mámor ismét a tetőfokára hágott, de unatkoztam, nem találtam túl jónak ezt a nőt. Miután szárazra szívtam, egyszerűen otthagytam a mező közepén rohadni.

        A következő szerencsést Hans társaságában találtam meg és megegyeztünk, hogy őt közösen fogjuk elintézni. Mivel mindegyikünk csillapította már szomját, nem annyira az élvezet volt a cél, inkább játszadozni akartunk. Az egyetlen probléma pedig a nő férje volt, de Hans megoldotta. Én a feleséget, ő pedig a férfit csalta ki ugyanarra a mezőre, ahol előtte a kislányt hagytam. A két vámpír jelenléte miatt viszont egyik sem törődött a bomló testtel.

        Egy reccsenés és kitört nyak után a kövér, vérben gazdag testre koncentrálhattunk. Hans hagyományszerűen a nyakát választotta, de én egy új területet próbáltam ki. A belső combján haraptam meg és szívtam az egyre folyó vérét. Aztán elgondolkodtam, vajon miért így ölte meg a férfit? Újoncként nem tudhattam, megtanultam, miután végeztünk.

         - Mért így ölted meg?

         - Mért nem ittam belőle? Kóstold meg!

Nem gondoltam semmi rosszra az agyamban táncoló élvezettől, de rájöttem. Elég volt egy kis korty is, hogy megtapasztaljam mennyire borzalmas a férfiak vére. Miután jól kiröhögött elmondta miért.

        - Biztos jó íze lehet, ha ilyen képet vágsz. Ez azért van, mert halott és férfi. Ezeknek rossz az íze. A tesztoszteron miatt.

Nem értettem ezt a szót akkoriban, persze, ha már tudós volt egy SS laborban, úgy gondoltam sokat tud. Később eszméltem csak rá, hogy ezt akkoriban nem ismerték a halandó emberek sem.

 

Yuu Solk