top of page

Szülők VS. TV

2014.01.13.

A 21. század gyermekeinek nagy része a TV előtt tölti a mindennapjait.

A kor gyermekei a TV-ből szerzik ismereteik nagy részét a körülöttük lévő világról és az itt látottak alapján alakítják ki saját értékrendjüket, ezért ma már joggal merül fel a kérdés a szülőben, hogy mi az elfogadott és mi nem a TV-ben. Mi az, amit a gyermek még láthat és mi az, amitől óvni kell.

A szülő a prűd, vagy a csatornák már valóban túlzásba esnek?

Nem kenhető minden fellelőség a csatornákra, hiszen a szülő kötelessége megítélni mi az, amit a gyermeke még láthat és mi az, amit nem, mindenesetre tény, hogy a csatornák „karikás” figyelmeztetése nem túl sokatmondó.

 A magyar tv-k általánosan a 6-os, 12-es 16-os és 18-as számú karikákat használják a műsorok korosztályi besorolására. Ha a szülő szigorúan veszi a számozást gyermekét gyakorlatilag hat éves koráig tévét nézni sem engedhetné, hiszen mára gyakorlatilag teljesen kikoptak a „KN” besorolású filmek, majd utána megint csak 6 évig nem nézhetne vele legfeljebb csak rajzfilmeket.

 A probléma nem is itt kezdődik, hanem, hogy a TV-k és szülők között nincs, egyetértés abban mi fér bele mondjuk a „tizenkettes karika” fogalmába. Tavaly októberben például Lady Gaga a brit x-faktorban nyújtott előadása után özönlötték el támadó szülői levelek a műsort sugárzó csatorna székházát. A szülők kifogásolták, hogy Lady Gaga az előadás közben pusztán csak egy bikinihez hasonló ruhadarabot viselt, mely szerintük egy olyan családi műsorban, amit 7-9 éves gyerekek is néznek megengedhetetlen. A TV jogosan azzal védekezett, hogy ha kiviszik, a gyereket a strandra ugyanezt fogja látni. Miért vesszük tehát ennyivel komolyabban a tv-s meztelenséget, mint azt, amit gyermekeink akár személyesen is megtapasztalhatnak? A válasz az előszóban keresendő. Az új generációk számára a tv ma már gyakorlatilag taneszköz és ezért joggal aggódhatunk, vajon milyen üzeneteket közvetít egy gyermek felé (bár azon is lehetne vitatkozni miért, hagyjuk, hogy gyermekeink a tv-ből „tanuljanak”.)

Még is, a túlzott szabályozás senkinek sem lesz a hasznára, a probléma megoldását egyedül az jelentené, hogy megfelelően szabályozott keretek között, még is szabadon folytatódhasson a tévézés, miközben a szülő, ha kell megmagyarázza és értelmezi a látottakat gyermeke számára.

A tévéknek sokkal jobban kellene ügyelnie a korhatárok betartására, és ha szükséges bővítenie a meglévő besorolási rendszert, míg a szülőknek mindenképpen több figyelmet kellene szentelniük arra, hogy gyermekeik ne csak a tv-n keresztül ismerjék meg a világot.

Csízi Tamás

bottom of page