Érzed, ott van - szúr, meg éget

Kerülget téged a végzet

Minek sírni? Úgy is véged

Már látod, hogy feléd lépked

Nyakadba rakja a fészket

Többé már nincs miért élned

Elveszi tőled, mi éltet

Mindent, mi adta a szépet

Szűnteti tündöklő fényed

Felkelni se bírsz, úgy tépked

Nem ehetsz semmit, csak pépet

Inni csak fél pohár mérget

Mindenki mellőled széled

Nem lesz már senki sem néped

Mi lenne az, ami védhet

Feloldozhasd végre vétked

Az utolsókat még léped

Még egyszer felveszed béred

Az Isten nyújtja az érmet

Rajta van: „kivetted részed”

Most már neked kell megkérned

Eme csúf, gyaur, vad férget

Menjen már, hagyja el lényed

Újra öntudat ébred

Mielőtt elvesző érzet

Átfogod egyszer a fémet

Kitéped torkodból e fájdalmas képet.