top of page
Tökéletlenség (ku)da(r)ca
Illatozom a benzin szagot,
Elnyomja a virágokat,
Friss ez a nyár, ülünk a padon,
Csak az utat újítják.
Figyelem, miként rakod a habot
A kávémra, majd a tortára,
Friss a tejszín, tetszik, ahogy felrakod,
Csak ne lágyulna el.
Megiszom a kávét, nézek is nagyot,
Az ízek össze-párbajoznak,
Friss a kávé, le is őrölted a babot,
Csak cukor lenne már.
Nem szólok Rád, kortyolok még hatot,
Hagyom, hogy ne figyelj,
Szép az élet csak a dacot,
Adhatnám már fel...
Lukács Gabriella
2014. 06. 06..
bottom of page