Szeretni és Utálni? Létezik ilyen?
"Lehetséges egyszerre igent és nemet mondani valamire? Úgy vágyni valamire, hogy közben rettegek tőle?"
Nem is egyszerű erre a kérdésre a választ megfogalmazni. Már említettem, hogy milyen a szív és az ész harca, de talán ez rosszabb. Az amikor egyszerűen nem vagy képes dönteni. Szereted őt, sőt az életedet is odaadnád érte, de közben valami legbelül ott emészt, lassan megöl. Elsőnek úgy gondolod, hogy próbálkoznod kell, mivel ha meg se próbálod nem tudhatod mi lett volna ha..! Sokszor mondják azt, hogy ami egyszer elromlott soha nem fog úgy működni , mint régen. Vegyünk példának egy törött vázát, megragaszthatod, de azok a repedések mindig látszani fognak és emlékeztetni fognak téged arra, hogy egyszer eltört.
"Szeretlek" - A világ legbonyolultabb szava.Nem a nyelvtani értelmében, hanem a szónak a jelentése. Sosem tudjuk mikor mondjuk ki először a másiknak vagy, hogy hányszor mondjuk ki neki. Ha sokszor, akkor a szó elvesztheti a tényleges jelentését, ha meg kevésszer, akkor az illető kételkedik, hogy szereti-e a másik fél. De tudjátok mire jöttem rá? A szeretet nem a szavakban mutatkozik meg, mert ha tényleg szeretjük a másikat, teljesen mindegy, hogy ezerszer vagy egyszer mondjuk ki neki, Ő tudni fogja, hogy ez tényleg így van.Néha elgondolkodok milyen lenne az életem nélküle és rájövök arra, hogy üres. Viszont amikor csak a háborúkat vívjuk, megőrülök. Annyira fáj, amit teszünk egymással, hogy lassan már azt gondolom, hogy inkább nélküle, mint vele. Tudom borzalmas kijelentés. Még csak belegondolni, hogy ezt gondolom egy olyan emberről aki a világot jelenti nekem, de mit tudnék ellene tenni? Ez egy folyamatos körforgás, amit már nem az az igazi szerelem irányít, hanem az az ösztön, ami megszokta, hogy van neked, szeretned kell, figyelni kell rá.
" Még jó, hogy vannak barátaim és segítek nekem. " Talán ez az egyetlen pozitívum a dologban, hogy van kire támaszkodni és segítséget kérni. Sokszor hallhatod azt tőlük, hogy jobb neked nélküle, nem érdemel meg, nyugalomra és boldogságra lenne szükséged. Lehetséges igazuk van, de te akkor se fogsz rájuk hallgatni, mert még a szereteted, ragaszkodásod nagyobb annál, minthogy elenged őt. Meg úgy őszintén, senkinek fogalma sincs arról, hogy mi történik veled...
Amikor azt gondolom,hogy jobb lesz, rá kell jönnöm, hogy nem lesz jobb. Mert hiába szeretjük egymást, ez már kevés. A különös ebben,hogy nem az eszed és nem a szíved, ami még mindig hozzá láncol, hanem a remény. Reménykedsz abban, hogy megváltozik minden, ő, te, a kapcsolat. Mert úgy veszed fel, mintha ez csak egy újabb hullámvölgy lenne és van még közös jövőtök, de rá kell jönnöd, hogy ha most nem változik semmi, akkor miért változna hónapok múlva. Sajnos ehhez iszonyatosan nagy akarás és szerelem kell, hogy ezt a falat megtudjátok mászni. A megoldás talán az arany középút lehetne, de sajnos olyan nagyon ritkán van. Megtalálni két ember között a közös harmóniát, hogy mindenkinek jó legyen, nagyon nehéz. Saját magaddal még úgy ahogy sikerülhet, de ahhoz a másiknak is alkalmazkodni kell, az pedig iszonyatosan nagy odaadást igényel.Viszont nemrégiben kaptam egy nagyon elgondolkodtató kérdés, ami talán kicsit előrébb vihet ha ilyen helyzetben vagy. Kérdezd meg saját magadtól.
Őt szereted vagy az emlékét?
Haraszti Vivy
2014.03.17
