Pedig azt hittem, hogy jobb lesz. De az érzést, ami benned lakozik, nem nyomhatod csak úgy el.

 

Megint agyból döntöttem és nem a szívem után mentem. Ez az én hibám. Annyira próbálok realista lenni, és nem hinni a mesékben, hogy néha elfelejtem lerombolni még magam számára is azt a falat, amit felépítettem magam köré. már megint elrontottam. Már megint agyból döntöttem.

 

Egy részem azt mondja, hogy ne bánjam meg, hisz ami elmúlt, elmúlt. Azon már úgy sem lehet segíteni. Minek vele vesződni, és az egyéb nyalábságok kavarognak agyam egyik féltekéjén.

Míg a másik keményem küzd és harcol, nem csak a fent említett résszel, de még saját magával is. Ilyenkor jövök rá igazán, milyen makacs, és konok ember is vagyok. Hihetetlen. De annak ellenére, hogy a legtöbbször a másik énem nyer, most úgy érzem mégis ez az énem fog győzedelmeskedni.

 

¹³² Még mindig a pólódban alszom