Fázom, bár mégis melegít a szívem.

Írok, de nem találom a rímem.

Gondolok rá, mégis elfelejtem.

Veletek ülök, egyedül, újra elveszetten.

 

Érzéketlenül érzek,

Bele kell gondolnom, miért is élek.

Itt, közted és mások között,

Mint az őz, aki az erdőről szökött.

 

Álmodom az álmatlanságban,

Boldog vagyok a boldogtalanságban,

Kiürültem, de tele vagyok érzelemmel,

Másnak születtem, együtt sok sérelemmel.