top of page
Rémálmod leszek
2014. 07. 25.
Kapkodva összekapod magadat,
Futsz és rohansz a végzeted elől…
Ugyanmár, kislány! Úgy is utolér!
Nyár-végi láng csonkítja szavadat.
Elhagy majd mindenki. Üres leszel,
Mint a sötét, jó, kormos éjszaka.
Amiben még egy légy sem zümmög.
Meglátod, minden rossz lesz, mit teszel.
Hiába menekülsz majd, utolér,
Velem bántál – akarva -, túl rosszul,
Ott fogok állni, szégyelljed magad
Rémálmodban, mikor aluszol még.
Lukács Gabriella
bottom of page