Ez az a nap, amikor az emberiség látványosan is 3 csoportra oszlik.

 

Az első csoportot, az egymást ajnározó szerelmes párok alkotják, akik elárasztják egymást minél különlegesebb, értékesebb ajándékokkal, annak érdekében, hogy kimutassák mennyire is szeretik is egymást. Ezzel nem is lenne semmi gond, hogyha néhányan nem lőnének túl a célon. Sajnos, ez az ünnep-mint a többi-, a pénzre alapul már, nem pedig a szeretetre. Nagyon sok párocskát lehet hallani, aki arról mesél, hogy Ő ilyen-olyan drága ékszert kapott a párjától, és, hogy ennyi meg annyi pénzt költöttek csak Valentin napkor. Úgy gondolom, hogy ennek nem erről kellene szólnia. Persze, szép gesztus, ha az ember meg ajándékozza a Kedvesét, hisz mégis csak a szerelmesek ünnepe, de néhány ember nem tudja a határokat.

 

A második réteg, amit sajnos elég sok ember gyarapít, a „forever alone” szinglik csoportja, akiknek ez a nap talán a legeslegrosszabb az évben. Pár nélkül ezen a napon tényleg cudar dolog, hisz mást sem lehet látni, csak ahogyan a párocskák nyalják-falják egymást. Az ember ilyenkor ösztönösen is egyedül érzi magát, talán még jobban is, mint kellene. 

 

És végül, de nem utolsó sorban, a harmadik csoport, közöttük velem, azok a személyek, akik tudnak erről a napról, de különösebben nem érdekli őket. Nem ítélem el magát az ünnepet, hisz, mint mondtam, ez egy nagyon szép gesztusú ünnep. Én egyszerűen csak azokat nem értem meg, akik ilyenkor el is várják a nagy ajándékot, hisz ünnep van. Én ezzel az ünneppel hadilábon állok. Nem szeretem. Nem tehetek róla, egyszerűen úgy gondolom, hogy egy kapcsolatban nem csak egy napon kell teljes szívünkből szeretni a másikat. Hisz ez csak egy ünnep. Ha van rá módom, és esetleg a partnerem nem osztja a véleményemet, sajnos kénytelen vagyok bele menni az ünneplésbe, de akkor is megszabott kereteken belül. Mindig leszögezem, hogyha már meg is tartjuk, sose úgy, hogy ajándékot veszünk a másiknak. Szerintem, ha az ember kreatív, és ismeri a másikat, sokkal maradandóbb emléket is tudnak adni egymásnak egy darab ékszernél.

 

Úgy gondolom, hogy egy fárasztó nap után úgy haza érni, hogy a párod egy 3 fogásos vacsorát tálal eléd, amit egy romantikus fürdőzés követ, sokkal többet jelent, mintha „Boldog Valentin napot!” kívánva az orrod alá tol egy olyan ékszert, ami esetleg nem is tetszik. Számomra, a kreativitás a legfontosabb.

 

Persze nem mondom azt, hogy egyáltalán ne költsünk pénzt, hisz ha meg akarjuk lepni szeretteinket, manapság már mindenhez pénz kell, de megszabott határok között tegyük ezt.Legfontosabb mégis a szeretet lenne. Hisz az a lényege, nem? Hiába törpül el manapság a gondok miatt, szükségünk van rá. Mindenkinek.