Írni kellene. Ki kellene magamból írni minden egyes érzelmet, és szavaim segítségével elengedni őket, és „soha viszont nem látás”-t kívánni nekik. Így részegen… még akkor, mielőtt a nap felkel. Nem volt elég. Tudom, hogy nem volt elég az alkohol, mit belém tukmáltatok. Nem volt elég!Nem szeretem, amikor részeg vagyok. Nem a rossz érzet, hányinger vagy esetleg fejfájás miatt, ugyan is én ezekből kimaradok. Én, ilyenkor magamtól; a gondolataimtól vagyok rosszul. Overthinking. Megrohamoznak, és elárasztanak az eddig fogva tartott érzéseim. Túlgondolok, túlreagálok, túlságosan belemerülök dolgokba, olyanokba, amikbe már bele se kellene.Ilyenkor az érzelmek azok, amik bánthatnak. Amik rádöbbentenek arra, hogy néha gondolkodás nélkül szaladunk a vesztünkbe.

 

Némán akarok állni, ha már ezt elmondtam neked.

 

Megint sör. Úgy éreztem, hogy ez az ital üldöz engem. Mégis talán melletted még, ehhez is hozzá tudtam volna szokni. A tér zsongott az emberektől, mégis jelenléted miatt éreztem üresnek magam. Mindig ezt teszed. Akarva-akaratlanul hozod elő azt az énemet, mit rég elzártam magamban.

 

Közelebb jöttél, és hátra borítottál a hintában, min eddig pihentem. Befeküdtél mellém, és magadhoz vonva puszit nyomtál a homlokomra. Az égen csillagok ragyogtak és mi elvesztünk fényükben. A történteken gondolkodtam, és a kimondott és mondatlan szavakon. Hisz én akartam így. Mégis most itt feküdve melletted éreztem, hogy teljes vagyok. Veled, együtt. Már csak az okára szerettem volna teljes szívemből rájönni. Nem ment. Testem hozzád simult, átkaroltalak. Lassacskán már túl idilli volt, ahogy a csillagos ég alatt, összebújva elemezgetjük a régmúlt dolgokat, de egyikünk se akart most mást, csak egymás közelségét.

 

A fejem zsongott, a képek kezdtek egymásba mosódni, és tudtam lassacskán indulni kell. Nem akartad, nem akartam.

 

[…]

 

Szépen sminkelt, jól öltözött, furán ülő lány voltam a buszon, semmi más. Arcomon futott át, amit szívem már nem bírt. Méreg és düh. Gondoltad volna, hogy a saját magamnak írt történetembe fogok belefulladni? Senki sem. Hisz ennek nem ez a rendje.

 

Hogy eltereljem gondolataimat, fülesemet a fülembe illesztve, belemerültem a zenébe, de a gondolatok akkor sem hagytak nyugton. Igazából csak egy kérdés kergetett őrületbe, amire még azóta se tudom a választ:

 

Most akkor szeretlek?