Kávé

Újra érzem ízét a számban – napom fénypontja,

Mi is lehetne nyugtatóbb – cseppek fényfoltja.

Kortyok csendje, nyugalom halk zaja,

Számban az ízek vad, veszedelmes párbaja.

 

Egy csepp a világ – lassan keverem, más nem számít,

Minden percben csak egy következő kortyra csábít.

Szemeim kipattannak, hirtelen nem leszek álmos,

Feldob, boldogabb vagyok – a világ fényesen opálos.

 

Kihűlni nem hagyhatom – íze nem illanhat előlem,

A cukor oldódása előtt az „ízpoént” le nem lőhetem.

Csak ez az egy dolog, mi jóval megértőbb Nálad,

A kávém – mely ellenem soha nem lázad.