Nyugodtan, alig hallhatóan csukta be a kaput a lány és nem a járdán, hanem az úton indult az iskola felé. Tavasz volt, a könnyű szellő lágyan csapkodta szőke haját a szemébe, de nem törődött vele. Fél kezével válltáskáját fogta a másikat pedig fekete bőrdzsekije zsebébe dugta. Arca érzelemmentes, néha mikor kiért az árnyékos részről és a szemébe sütött a nap kicsit hunyorognia kellett, mindössze ekkor változott meg arcszerkezete. Csendesen, magában dúdolgatva haladt az iskola felé, nem beszélt, és nem is találkozott senkivel.

 

 Illedelmesen köszönt mikor beért az ajtón és megtörölte a lábát, bár semmi oka nem volt rá, a sár már felszáradt. Felsétált a lépcsőn, közben próbálta felvenni a kedves, mosolygós arcát.

- Sziasztok! – köszönt jókedvűen, ahogy belépett az osztályterembe. Ledobálta a cuccát, majd a „barátaihoz” lépett.

- Mi újság? – kérdezte tőle az egyik lány, ő pedig magabiztosan felült egy pad tetejére és haját igazgatva mesélni kezdett.

- Csak a szokásos…

- Ma fizika dolgozat, tanultál? –elképedve vette tudomásul a tényt, hogy teljesen elfelejtette.

- Ja… - a sok idő elteltével már gondot sem jelentett neki egy kis füllentés, de azért visszament a saját padjához és még átolvasta párszor, hátha segíteni tud a lemaradáson…

Az idő gyorsan telt, mire észbe kapott ábrándozásából és felfigyelt a csengetésre már a fizika tanárral találta szemben magát és már elé is löktek egy papírt, öt kérdéssel együtt. A dolgozat közben végig a tollát rágcsálta. Elkezdett egy szót, majd lefirkálta, aztán próbálta előhívni a fejéből a szavakat amiket az imént olvasott, de nem jutott eszébe semmi. Végül a papír fecnit csaknem üresen adta be, mindössze két szó állt rajta – nem tanultam. Úgy gondolta jobb ezt így közölni, minthogy vicc tárgya legyen. Sosem volt túl jó tanuló, de néhány kérdésre azért mindig tudott válaszolni…

Miután beadták a dolgozatokat az óra hátralévő részében csak firkálgatott és úgy tett mintha figyelne, de közben teljesen máshol járt az esze… Kiszínezte a betűket és szedegetni kezdte a piros körömlakkot az ujjairól. Látványosan unatkozott, a szünetet várta, de amikor végre kicsengettek nem kapkodta sietősen a könyveit és rohant az ajtó felé, mint a többiek, hanem teljesen nyugodtan átdobta a vállán a táskáját és kisétált a teremből. Le az udvar felé vezetett az útja, egyenesen egy szintén szőke sráchoz. A fiú átkarolta és apró csókot nyomott a lány szájára. Látszólag tökéletes élete volt, úgy látszott nem stresszel, szerelmes, jó barátai vannak, gyakran bulizik, minden, amire egy korabeli tinédzser vágyhat…

Kézen fogva sétáltak oda az egyik asztalhoz, ahol a többi évfolyamtársuk volt. A lány féloldalasan a fiú ölébe ült és a vállára hajtotta a fejét.

- De édesek vagytok – ez a lány egyik „barátnője” volt. Erre a srác végig simította a lány haját, megszagolta, a nyakát kezdte csókolgatni, de a lány nem reagált.

- Nézzétek! – az egyik „haver” egy fehér kötött pulcsis csajra mutatott. Arca sápadt, beesett, fejét hátra hajtva ült egy asztalnál és élvezte a napsütést. Hosszú barna haja, majdnem a földet érte.

- Mindig be van szívva – mondta szánalommal teli hangon valaki. Erre már a lány is felfigyelt és fejét felemelve ő is a csaj felé nézett. Kinyitotta a száját, hogy ő is közbe szóljon, de végül csak csendben maradt. Savanyú képet vágott és visszadőlt a fiú vállára…

 

Lassan sétált hazafelé a szőke lány, végig a hosszú utcán a sorházak mellett, ahol ő is lakott. Egy közepes, szürke háznál fordult be. Nem nagyon lehetett elválasztani a többitől, mert szinte összeértek, de ő mégis tudta melyik az. Apró sóhajjal lépett be, szegecses fekete bakancsát még az ajtóban ledobta a táskája, pedig a kanapén landolt.

- Szia anya! – köszönt a konyhában mosogató nőnek, mire mindössze ennyi választ kapott.

- Menj tanulni! – elvett egy almát az asztalról és felviharzott a szobájába. Megcsinálta a leckéjét, tanulgatott aztán bekapcsolta laptopját, de mikor észrevette a gyomra korgását lement enni valamit.

- Milyen volt a suli? – kérdezte az anyja, már egy apró mosoly kíséretében.

- Elment… Az előbb idegesnek tűntél – mondta a lány és enni kezdte a spagettit, amit elé raktak.

- Igen, tudod a… az időjárás – rázta meg a fejét a nő. A lány nem hitt neki, de végül belenyugodott a dologba, már megszokta ezt. Az esti veszekedéseket és, hogy nem tudhat semmiről. Jól eltelt az idő már az apja is hazaért.

- Sziasztok! Milyen volt a suli? – felakasztotta a kabátját a fogasra, majd a lányra nézett.

- Elment… - megpróbált kicsikarni egy féloldalas mosolyt, de nem volt kedve most ehhez. Fagyos volt a hangulat a házban, ezért inkább menekülőre fogta és visszament a szobájába.

Kint már besötétedett, mikor újra a laptop elé került. Nyomogatta egy darabig, aztán felvett egy vastag pulcsit, ami egy külön fogasra volt akasztva a szoba sarkában. Meggyőződött róla, hogy egyedül van és az ablakhoz lépett. Óvatosan kinyitotta, kimászott a tetőre, egy kispárnát vitt még magával, amire ráült. A pulcsi zsebébe nyúlt, egy szál cigi volt még benne és egy öngyújtó. Kicsit megremegett a keze, ahogy a szájába vette. Hideg volt már és későre járt az idő. De amikor felcsapott a láng és végre meggyújthatta a cigi végét, kicsit megkönnyebbült. Nagy élvezettel szívta be a füstöt. Megkönnyebbülve érezte magát, ez segített igazán lazítani.

Hirtelen ablaknyitást hallott, egy pillanatra megállt a szívverése, de mikor hátra fordult megnyugodott, hogy nem bukott le. Egy barna lány mászott ki a szomszéd ház tetőablakán. Leült a szőke mellé mire az, oda nyújtotta neki a cigit. Ő is beleszívott és megkönnyebbülve fújta ki a mérget.

- Ez erősebb… - mondta halkan a barna és visszaadta a szőkének.

- Ne engem szidj – rántotta meg a vállát – Anya erősebbet szív mostanában…

- Már megint kezdik? – kérdezte a bűntárs és felhúzta a lábát, ezzel is rásegítve, hogy ne fázzon annyira.

- Aha – a lány nyugisan bólintott két újabb szippantás közt – Képzeld – végre először a napfolyamán felbukkant az arcán egy őszinte mosoly – Azt beszélik rólad, hogy beszívva jársz suliba - a barna elcsodálkozva nézett rá, aztán ő is felnevetett.Mi? Ez már tényleg röhejes. A múlt héten még anorexiás voltam – azzal elvette a cigit és még ő is vett egy utolsó szippantást mielőtt vége lett…