A költő nő az előadását bemutatkozása után egy „szabad írás” –ismertebb nevén „free writing” gyakorlattal kezdte. Megkért minden jelenlévőt, hogy fogjanak papírt és tollat, és írjanak egy megadott időkereten belül megállás nélkül. Ennek a gyakorlatnak a lényege, hogy bemelegítsük az „író izmainkat” mielőtt belevetnénk magunkat a kemény munkába. Elmondta, hogy az agyunk írás közben fenomenális erősséggel dolgozik, ugyanis a képet, ami a fejünkben megszületik, szavakká kell átalakítania. A gyakorlat szabályai egyszerűek; valóban megállás nélkül kell írnunk. Tehát, ha elakadunk, akkor írjuk le „Most pedig az agyam leblokkolt, nem tudok többet írni ...” . Az időintervallum öt perc volt, de ez variálható, attól függően, hogy mekkora terjedelmet szeretnénk azután írni. Pl egy vers esetén az öt perc pont ideális, de ha órákat szeretnénk produktívan eltölteni (regény új fejezete, hosszabb novella), akkor ez lehet a maximum tíz perc is. Anne egy mondatrésszel segített minket, majd öt perc után kérte fejezzük be az utolsó mondatot, és tegyük le a tollunkat. Elmondta, hogy Ő ezt a gyakorlatot naponta megismétli, általában lefekvés előtt vagy rögtön miután kipattantak szemei reggel, ugyanis olyankor az agyunk a tudatos és az öntudatlanság állapota közt van, ahol lehetővé válik, hogy a sajátos de még elnyomott ötleteink egy picit a felszínre törjenek.
Ezután megkért minket, hogy válasszuk ki azt a mondatot, amelyik a legszebb csengéssel bír, illetve ami a legjobban tetszik nekünk, és olvassuk fel neki. Körben ment az asztal körül, így mindenki sorát fel tudta írni. Ezt inkább a tanárnőnknek, illetve azoknak javasolta, akik több emberrel dolgoznak, vagy tanítanak embereket. Mikor végig ért az osztályon, felolvasta az összeszedett sorokból képződött verset. A jelenlévők szája tátvamaradt –még azoké is, akik a versektől óckodnak. Nekünk, akik inkább saját magunkban írunk, azt a tippet adta, hogy hetente válasszunk egy új témát, írjunk vele kapcsolatban naponta öt percig, majd hétvégén tegyük össze a kis irományokból kiválasztott legszebb mondatokat, így számunkra is meglepő költemények születhetnek. Mindemellett, ezeket a történet darabokat később akár át is formálhatjuk valami terjedelmesebbre is.
Az utolsó gyakorlat volt talán számomra a legtetszőbb, és a végeredményt meg is osztom veletek a későbbiekben. Most ugyan azt a személyt kellett elképzelnünk egy érdekes szituációban. A megadott szituáció egy telefon elvesztése volt. Elsőre, nem igazán kaptam ihletet, de miután átgondoltam, hogy édesanyám hogyan viselkedne abban a helyzetben, a tinta csak úgy surrant a papíron.
Számomra rengeteget nyújtott ez a másfél óra, hiszen olyan embertől tanácsokat kapni, aki rendszeresen ír és publikált kötetei is vannak talán maradandóbb. Ha van ilyesmire lehetőségetek, ne hagyjátok ki! Igazán megéri azt az időt, mert néha csak az kell, hogy más is meggyőzzön, hogy az a technika működik ahhoz, hogy kipróbáld.
Az összevont gyakorlat után, egy „free association” gyakorlat következett. Ez a szabad asszociáció, amit inkább terapeuták használnak diagnózis megállapításának segítségére, de írók közt is széles körben használt. Ennek a gyakorlatnak a folyamata az, hogy egy szóról le kell írnunk három másikat, ami azonnal eszünkbe jut. Itt is fontos, hogy ne gondolkozzunk, azt írjuk, ami tényleg azonnal bevillan. Ezeket a szavakat pedig használhatjuk vers alapnak is, vagy történet alapnak is. Én is szívesen használom ezt a technikát akár bemelegítőnek is, és verseimet is általában ezzel a technikával kezdem meg. A lényeg, hogy az összegyűlt szavakat felhasználjuk írás közben.
Lassan közeledve az előadás végéhez, egy általam még nem használt és nem is hallott technikát ismertetett velünk. „Gondoljatok egy emberre, akit jól ismertek. Nem fontos, hogy kedveljétek.” A lap tetejére írt név emlékeztető, kire is kell gondolnunk ezalatt a pár perc alatt. Miután megvan a célszemély, el kell őt képzelnünk különböző metaforékként. Először egy évszak, aztán egy étel, majd egy bútor, végezetül egy nyaralási célállomásként kellett leírnunk őt. Nem csupán megnevezni, hogy „Ő olyan, mint a tavasz”, de ki kellett egészítenünk, hogy miért. Ezeket a mondatokat utána variálhatjuk, elvehetünk, hozzárakhatunk dolgokat, a végeredmény pedig egy igazán megérintő vers is lehet.
Remélem sikerül a kritikus időszakokat átvészelni ezek segítségével, de ha nem, akkor sem szabad megijedni. Hiszen minden munkában kell egy kis pihenő; pár nap, hét, néha hónapok, hogy aztán megújult erővel visszatérhessünk és valami emlékezeteset alkossunk.
Ha bárki kipróbálta a gyakorlatokat, szívesen várjuk a visszajelzéseket akár a facebook-on, akár a „Kapcsolat”
menüpontban található azonnali email küldés segítségével.
Van, mikor percekig, órákig ülünk a lap felett, és semmi produktívat nem sikerül létrehoznunk. Ez normális, bár sokan megijednek tőle. Főleg, ha határidős munkáról van szó. Rengetegszer előfordult már velem is, s volt, hogy évekig hagytam porosodni regényem első pár fejezetét, mert bármikor kezdtem hozzá, nem tartottam elég jónak az írott anyagot. A minap azonban lehetőségem volt találkozni egy költővel, ki pont ezt a problémát célozta meg a „kreatív műhely” előadásán belül. Remek pratikáit most pedig örömmel osztom meg veletek, remélve, hogy segít túllépni a kritikus időszakokon.
Danó Emese
2014.03.08.
Kreatív műhely-
Pár praktika kritikus időszak esetére
