Hallgatag ember

te, ki elébb széthasadsz

minthogy lassan eresztenél

s bokorba vágynál inkább

mint a ködtől átnedvesített

mohával fedett fa tövébe.

 

Érzékeny lélek

te, ki megjártad világodra

hirtelen támadó apokalipszist

nem tanultad törékenyt

töretlennek hagyni. öklöd

a rideg beton edzette.

 

Tudatlan szirén

te, ki hibátlan alakban

altatod minden tengerész lényét

s mégis főznek rád

s mégsem látod mit

hallgat előled a hallgatag.