Tündérkertben jártam, körülveszi bodza,kerítése kristály, mint jég behavazva,egy napi járóföld minden szélte-hossza,nem is tudom kié, nincsen benne gazda.

 

Bent magas fenyőfák gyantát illatoznak,sővények, bozótok szépen virágoznak,nagy fűben fácánok, őzek játszadoznak,fölöttük madarak égen sátoroznak.

 

Közepében fakad forrás tiszta habja,árjának sudarát négyfelé fölcsapja,majd tizenkét ágra bomlik áradatja,mely az egész kertet harmattal itatja.

 

Bizony nem is tudom, hogy kerültem ide,hol minden napsütött, mégis habtól üde,hol ijedtség nélkül sétálgat a csibe,kár hogy el kell mennem a föld közepibe.

 

Weöres Sándor: Tündérkert