Egyik nem ismerte Másikat.

Másik azt sem tudta, hogy Egyik létezik.

Aztán Egyik többször hallotta Másik nevét, de sosem látta.

Aztán Másikat egyszer valaki váratlanul bemutatta Egyiknek.

Aztán nem történt semmi.

 

Aztán, Egyik az utcán köszönt Másiknak.

Aztán Másik is kedvesen visszaköszönt és mosolygott.

Aztán Egyik beszédbe elegyedett a Másikkal.

Aztán Másik is elkezdett beszélni magáról sok érdekes dolgot.

Aztán Egyik egyre jobban élvezte a Másikkal való társalgást.

Aztán Másik olyanokat is mondott, amire Egyik nem számított.

Aztán Egyik úgy érezte határtalanul boldog, amikor meglátta Másikat.

Aztán Másik észrevette, hogy Egyik egyre jobban bízik benne.

Aztán Egyik érezte, hogy ez a fellángolás nem olyan, mint a többi.

Aztán Másik észrevette, mit érez Egyik.                                  

Aztán Egyik már nem tudott kilépni Másik vonzásából.

Aztán Másik egyre jobban élvezte, hogy hatással van Egyikre.

Aztán Egyik érezte, hogy Másik csak játszani akar.

És Másik belekezdett a játékba.

Egyik elkezdett szenvedni.

Másik ezt egyre jobban élvezte.

Egyik sokat sírt.

Másik még mindig játszani akart.

Egyik megelégelte az egészet.

Másik viszont élvezte.

Egyik szenvedett.

Másik kacagva tiporta földig Egyiket.

Egyik sírva, kétségbeesetten töltötte napjait.

Másik csak úgy otthagyta.

Egyik pedig egyedül maradt.

 

Aztán Valaki megírta ezt…