Felkeltem korán,

Tán nem is aludtam.

Fénnyel telt meg a szobám,

Mikor jött a hajnal sugara.

A Nap bukkant elő tompán,

Ő is álmos volt még.

Ezért is csak egy-egy sovány,

Csonka sugarat hozott.

S e lomha fények nyomán,

Az ablakhoz sétáltam.

Szemügyrevettem csodám,

Sokáig bámultam.

Majd dolgom végeztének során,

Szépen feljött a Nap.

Visszadőltem az ágyba tétován,

Lehunytam tengerkék szemem.

S az álmok országának jogán,

Magam előtt láttam a ragyogó égitestet.

Mi most lovagolt az égre, hófehér lován,

S ragyogott nekem a napfelkelte mellett.