Hirtelen valami hideget érzek az arcomon, már megint eltalált pedig én próbáltam elkerülni. Hangosan felnevetek, közben az olvadó havat törölgetve az arcomról.

- Ebben mi olyan vicces? – elgondolkodva mered rám, miközben sapkáját igazítja. Jól áll neki mint mindig, de a nagy rohangálásban félre csúszott.

- Csak, hogy… - sietve indulok meg felé, van egy ötletem és szeretném megvalósítani. Még észbe sem kap én már ott vagyok mellette. Gyorsan felkapok egy adag havat és az arcába nyomom, majd minden erőmmel futni kezdek a másik irányba. Körbe nézek a suli nagy udvarán, szemeimmel egy fát keresve ahova elbújhatnék. Hátra nézek még mindig ugyan ott áll ahol eddig, engem bámul. Megtorpanok, értetlenül nézek rá majd gyorsan kapcsolok egy kis havat veszek a kezembe és gyorsan hógolyót formálok. Arcba találom, megrázza a fejét, elmosolyodik. Lassan tagolva ejti ki a nevem.

- Most betelt a pohár… - apró idegességtől feltüzelve jön felém, szinte rohan. Én is elindulok, ahogy egy pillanatra elönt az adrenalin, lépteim hangosak a friss ropogó hóban. Barna, lobogó hajamat oldalra csapom. Gyorsabb futó mint én, meg egyébként is ezekben a mai divatcsizmákban elég nehéz futni.

 

Lihegve fordulok be az épület sarkánál, egy fa mögött keresek menedéket, de ő utolér. Hátulról öleli át a derekam, én újra felnevetek. Várja, hogy a szemébe nézzek, de nekem már csak a röhögésre van erőm. Hirtelen fordít szembe, ahogy tekintetünk találkozik rögtön lefagy a mosoly az arcomról.

- Megvagy … - kacéran elmosolyodik, hideg kezével óvatosan megfogja az állam, közel húz és lassan, forrón megcsókol…