Hazafelé tartón autóban ülve,

Az ablakból kifelé meredve,

Néztem, hogy sokak merre mehetnek,

Esti órákban hol, merre tengnek.

 

És így ülve-üldögélve, ezer

Meg ezer gondolat keresett meg,

Egyik kószább, mint a másiknak fele,

Lüke… Lüke, mind az összes, fejben.

 

Gondoltam mezőre, esőre, messze,

Innen elgondoltam magam, térre,

Hol nyílik az ibolya. Ne félj, te

Is eszemben voltál. Ezerszer.

 

Miközben így látatlanba néztem,

Egy nagy felleg kúszott el felettem.

Rá sokáig bámulva meredtem,

Rég volt ez, de feledni feledtem.