Vártam. Úgy gondolom eleget

Vártam rád. Kerestem helyeket,

Hol lehetnél. Vesztve eszemet,

Futottam utánad. Ragadtam ecsetet,

Festve téged, e meseszép szemeket…

Rájöttem, nem kellene senkinek a jelenet.

A színház megbukott. A düh feszeget,

Össze, visszanézve… Nem fogom kezedet

Fogni sohamár. Hoztam szép jegyeket,

Rosszabb sem lehetnék. Van efféle baleset,

Miattad. Okollak, te játszottad a kulcsszerepet

Az életemben. De megnyertem a pereket!

Hiába fizetek magas árat, majd egy barát hátba vereget:

Jó voltál! Még ha nem is egyszerű neszeket

Csitítani. Mégis jelentek inkább beteget.