„Csak tudod egy idő után már nincs mérték.”

„…és még mielőtt mindent feladtál volna volt egy kérdés. Mire vágysz?”

„Az élet a legrosszabb vidámpark.”

„Egy ok, hogy maradj, egy ok, hogy elhagyj.”

„Ez egy metafora.”

„Halál.”

 

Nem olyan régen valaki megkérdezte tőlem, hogy szeretek-e táncolni. Azt mondtam igen, aztán táncoltunk. Megcsókolt. Mielőtt még azt mondhattam volna, hogy nem akarom, már el is tűnt. Megláttam egy nőt napszemüvegben. Olyan volt mint egy árnyék. Igen, talán az is volt. Azt hittem ismerem. Aztán az arca elhalványult előttem. Meg akartam keresni a barátaimat, hogy segítsenek. Szükségem volt valakire, aki el tudja magyarázni mit keresek itt. Volt egy nagy piros folt az ingem ujján. Azt hittem bor, de ahhoz túl sötét volt. Leültem egy padra a friss levegőn és vártam a csodát, próbáltam mélyeket lélegezni. A piros folt egyre nagyobb lett. Rosszul látok? Kérdeztem magamtól. A világ forgott, én hátradőltem. Éreztem a hideg falat, megnyugtatott. Kezdtem rosszul lenni, zöld színű lett az ég. Valaki segítsen! Ordítani próbáltam és az égre mutattam. A hangom eltompult. Nem hallottak. A barátaimat akarom!  Sehol senki. Megtöröltem az arcom és megpróbáltam felkelni. Nincs itt senki. Suttogtam magamnak újra és újra. Egy tükör előtt találtam magam. De nem magamat láttam benne, valaki más volt. Összezavarodtam. De még mindig sehol senki. Egyedül fogok meghalni? Elindultam a fehér ajtó felé. Végleg elfehéredett minden. Aztán egy szorító érzés a karomon.

- Mi a francot csináltál?! Jól vagy?

Válaszoltam volna a hangra, ha még tudok. De egyre halkabb lett minden. Fel akarok kelni. Rosszul vagyok. Hánynom kell. Engedjetek élni. Hosszú volt a lista…

Arra ébredtem, hogy valaki a kezemet fogja, az ölében fekszem és óvatosan tartja a fejem. Kicsit homályos, de ismerős volt az arca.

- Mi történt?

- Vettél be valamit mielőtt bulizni jöttél? – az arca kifejezéstelen volt.

- Nem tudom.

- És itt? Kaptál valakitől valamit vagy az italod…

- Elmagyaráznád mi történt? –megpróbáltam volna felülni, ha tudok, de szörnyen fájt minden porcikám.

- Nagyon rosszul voltál. A többiek azt akarták, hogy kihívjuk a mentőket is.

- És miért nem hívtad ki őket? – meglepett.

- Nem akartam neked rosszat… Ez egy öngyilkossági kísérlet volt? Felszakadtak a sebeid – óvatosan végig simított a csuklómon. Az ingemet már felgyűrték és a karom be volt kötözve. Nem tudtam válaszolni.

- Jobban kell vigyáznom rád – megcsóválta a fejét – És neked is magadra! – óvatosan puszit nyomott a homlokomra.