"Minden elolvasott könyv egy újabb megélt élet."

Szergej Vasziljevics Lukjanyenko

 

Sajnos annyira leterhel a középiskolás élet, hogy néha még olvasni sincs időm, a tankönyveimen kívül, amit persze nyálasra, szamárfülesre és rongyosra olvasok. Ám az elmúlt pár hétben adódott rá időm, még ha nem is úgy lett ez kivitelezve, ahogy én szerettem volna, de adódott. Rengeteg könyvem sorakozott a polcon porosodva, hogy végre kezembe vegyem őket, és elmerüljek a jobbnál jobb sztorikban. Nem is tudtam mivel kezdjem, ám végül egy ajándékba kapott könyven akadt meg a szemem, amit természetesen el is kezdtem. Pár nap alatt a végére értem, már csak azért is, mert az összes szabadidőmben olvastam, na meg a sztori is olyanra sikeredett, hogy lerakhatatlan volt. Nem volt túl spilázva, nem voltak benne hatalmas fordulatok, mégis maga az a világ, amit teremtett az író, annyira magával ragadó volt és az ember csak ült a székben és érezte maga körül a légkört, amit a könyvben szavak formájában próbált érzékeltetni.

 

Ennyi idő kihagyása után, mondhatom, hogy nagyon jól esett leülni és csak arra az egy tárgyra figyelni, ami a kezembe volt. Ekkor merengtem el, hogy mennyi örömteli pillanatot adhat nekünk egy könyv. Nem csupán a szabadság érzetet, hogy végre van időnk elmerengeni és nem pedig az élet problémái után rohangálni és megoldani őket. Nem. Abban a pillanatban csak te és a könyv léteztek. Mondja egy mondás, akinél könyv van, az igazából nincs is jelen. Velem is pontosan ugyan ez történt. Nem akartam semmi másról hallani, csak arról, hogy áhított hősünk végül megszerzi az aranyat, amiért annyi küzdelmen átment, vagy elesik a csatában.

 

Ma már nem divat olvasni, hisz kinek van rá ideje a sok social website mellett?! Ha beülsz egy kávézóba, könyvel a kezedben, forró kávét kortyolgatva, a mai fiataloktól csak furcsa pillantást kaphatsz, hogy miért nincs a kezedben az érintőképernyős mobilod, és pötyögsz rajta az ismerőseiddel. Persze ez is olyan dolog, hogy akinek nem inge, ne vegye magára.

 

Miután leraktam a könyvet furcsa érzés volt visszazökkenni a valós életben, ahol ma már bizonyított tény, hogy nem léteznek sárkányok, sem várban elrejtett mérhetetlen mennyiségű kincsek. Mégis azokban a percekben, amikor olvasok és az adott személy helyébe képzelem magam mérhetetlen boldogság önt el. Egy olvasó megannyi életet él át, amíg az, aki nem hajlandó kezébe venni egy könyvet sem, az számomra csak egyet.

 

Sorolhatnám napestig, hogy megannyi élménnyel gyarapodhatunk, ha hajlandóak vagyunk kicsit kulturálódni és elolvasni egy ifjúsági regényt, vagy bármit, amihez kedvünk van, de ezt megtapasztalni még izgalmasabb.