A hold fénye, mi oly’ simogatóan hatott minden teremtményre, befestette a horizontot. A csillagok körülölelték e fényt és csodás sárga pompába öltöztették. Eső utáni illat volt. Testünket a nedves fű áztatta, míg mi az eget csodálva feküdtünk egymás mellett. Kezedet kezembe kulcsoltad, és olyan erővel szorítottad, mintha nem is akarnád soha elengedni. Minden érintésedben erő volt, és félelem. Múltbeli sérelmeid kísérték minden egyes szavad, tetted, érintésed. Féltél. Tested, mint hullaként feküdt mellettem. Féltünk. Hisz nem voltunk mi mások, csak tönkretett emberek. 

 

Fejedet felém fordítottad, és arcomat csodáltad. Megvillantottad drága félmosolyod, mi mindig bíztató jel volt, ám nem sokáig. Szemedben ott volt a rettegés. Smaragd zöld szemed mindent elárult, még ha nem is mondtad. A démonok, mik benned játszottak… túl jól ismertem őket. Talán azért, mert egy voltam azok közül az emberek közül, akiket (túl) közel engedtél magadhoz, de talán csak azért, mert ismerősök voltak azok a démonok.

 

Megtörve a csendet, lágy, mit sem sejtető hangon meséltél az Életről. Én, mint kisgyerekként ittam szavaid. Csodáltalak. Erősebb voltál nálam. Te olyanra is igent mondtál, ami elől én elbújtam. Te olyankor is szembenéztél dolgokkal, amikor én elfordítottam a fejem. Erősebb voltál, és ezt tiszteltem.
„Létünk örök, és ezt az időt veled akarom tölteni”. –mondtad, és rezzenéstelen arccal bűvölted a Holdat, mintha csak egy egyszerű kijelentést tettél volna. Több volt ez annál. 

 

Míg testünk remegett az est hidegétől, mi megbabonázva néztük az eget. Mintha csak onnan vártunk volna segítséget. A hold már igen csak alacsonyan járt, hisz alkonyodott. Álmainkat mesélve, és összetört lelkünket ápolgatva feküdtük át a csillagfényes estét.

 

Hisz…

 

Nem voltunk mások, csak gyerekek, kik megjártak már mindent. Nem voltunk mások, csak esetlen barátok, kikkel nem kegyes az élet. Nem voltunk mi mások, csak szerelmesek. Nem voltunk mi mások, csak szeretők, akik egymás karjában találták meg a boldogságot. Kiknek az élete a közös álmukból állt.