Amikor elfelejtesz

Megírni egy verset,

Aztán kapkodva hozzá kezdesz,

Csak ilyesmit enged,

Hogy létrehozz.

Nem stimmel se rím,

Ne is vágyakozz,

Legalább cseresznyeszín

Papírra vetetted volna.

De az is kimaradt,

Minthogy fuldokolva,

A terjengősen kifakadt,

Problémák tengerében hasalsz.

Egyebet nem látsz,

Kétségbeesve agyalsz,

Egy szót megimádsz,

Aztán leírod.

Tán semmi nem lesz,

Mivel bizonyítod,

Verseket naponta lejtesz,

Csak épp időd szűk.

Meg amúgy is,

Sok makacs baj összegyűlt,

Egyszer csak úgyis,

Lesz ott egy négysoros.

Tán a fiókból,

Vagy ad a háztulajdonos,

Esetleg írsz azokról az akciókról,

Amikor nem írtál