Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, 
Lankadtan bocsátja le fejét; 
Levelei, a halvány sugárok, 
Bús mosollyal hullnak róla szét. 

Néma, csendes a világ körulem, 
Távol szól csak egy kis estharang, 
Távol s szépen, mintha égbül jönne 
Vagy egy édes álomból e hang. 

Hallgatom mély figyelemmel. Oh ez 
Ábrándos hang jólesik nekem. 
Tudj’ isten, mit érzek, mit nem érzek, 
Tudja isten, hol jár az eszem. 

 

                                        Petőfi Sándor - Alkony