A lakás ragyogott, rá sem lehetett ismerni. Gyönyörű volt, bár, ezt senki sem nézte volna ki Luke-ból. Hogy fát díszít, hogy fénybe öltözteti az egész szobát, hogy ennyire készül a Karácsonyra.
 Lelke mélyén gyermekekre vágyott. Felnézett a hullócsillagra, és párt kívánt magának, gyermeket, maga köré boldog családot, amit ő teremthet meg.
 Következő Karácsonykor már a gyermekének szeretett volna ajándékot vásárolni, és élete szerelmének mosolyt csalni az arcára.
 Nem tudta, ez megtörténhet-e, de őszintén vágyott rá. A vágyakozás pedig még sosem volt bűn.
 Tudta jól, hogy hamarosan, amint vége az ünnepeknek, sőt, még Karácsony másodestéjén újra belekerül a munka adta mókuskerékbe, de úgy volt vele, hogy a remény hal meg utoljára. A Karácsonyi csoda meg mindig ott van mindenki körül, ha valaki hisz benne.
 Ámen.
 Kellemes ünnepeket kívánt mindenkinek, felnézett az égre, és kikísérte a vendégeket. Minden jól telt, mindenki elégedetten távozott. Ez a fő.