Jane

 

 Volt kulcsom a lakáshoz, így könnyen jutottam be. Luke szokás szerint, mint minden ilyen esetben, ott feküdt az ósdi kanapéján, és várta, hogy valaki a karjaiba vegye. Mint egy baba. Na, mindegy. Már hozzászoktam, hogy korábban is, és most is, rajta mindig bármikor gyakorolhatom az anyaságot.

 - Megjöttem. – mosolyogtam.

 - Halkabban, a fejem. – motyogta.

 - Alig mondtam valamit. – szúrtam le, mire ő csak masszírozni kezdte a halántékát.

 - Minden apró hang olyan mintha kést forgatnál a fejemben.

 - Jó, hozok gyógyszert.

 - Hozz, csak ne mondd. – töltöttem neki ásványvizet, és bevittem az aszpirint.

 - Ezt vedd be. – parancsoltam rá. Ő, mint egy igazi kiskölyök, engedelmeskedett. – Mikor fogsz már felnőni?

 

Luke

 

 Olyan volt, mint egy édesanya, és éppen erre volt most szükségem. Egy ápolónő. Lehetne ez a szakmája, de egészen mással foglalkozik. Ez a szőke angyal, aki fiatalabbnak néz ki, mint én, pedig a nővérem volt.

 Olyan szépséggel rendelkezik, mintha egy égi lény lenne, aki csak ideiglenesen tartózkodik a Földön, szóval nekem lenne mit bepótolnom, csak éppen esélyem sincs behozni a vele szembeni sokéves lemaradást.

 Az én angyalom, az én testvérem, és szeretem.